Nem, ez nem egy újabb cikk lesz a sok száz után, amivel tele van már az írott világ. Előttem ezt már sok - sok hozzá értő és kevésbé értő mindannyiunk számára felfoghatóan leírta, elmagyarázta, megindokolta. Köszönet érte azoknak, akik szakértői a témának, és az utóbbi években rengeteg tévhitet hivatottak eloszlatni - kezdve a vesszőparipámmal, miszerint 3 óránként KELL etetni, ha akarja a gyermek, ha nem, se előbb, se később.... (Erről is be tudna lendülni most a gondolatmenetem, de ugye épp arról van szó, hogy én most nem erről szeretnék "beszélni"...)
Az anyatejes táplálás jó.
Pont.
Ezen vitatni nincs is mit.
Inkább hozzátennék egy kis kiegészítést.
Amellett, hogy magam is arra bíztatok minden kismamát, aki megfordul nálunk, hogy az igényszerinti (nagyon fontos, hogy ez azt jelenti, hogy a baba ÉS a mama igényei IS egyenlő arányban figyelembe legyenek véve) szoptatás elvét próbálják ki elsősorban - sok esetben szembesülök azzal a problémával, hogy ez valamilyen oknál fogva egyszerűen nem működik.
Integrált szülő csecsemő konzulensként (is) van némi rálátásom a regulációs zavarokhoz vezető okokra. Most mégis egy teljesen másik oldalról közelítem meg ezt a kérdéskört.
Mi van, ha a gyermek NEM AKAR anyatejjel táplálkozni?
Jó, jó. Persze. Tudom. Mi az, hogy egy csecsemő nem akar. Majd ő dönti el, mi? Azt eszi, amit kap.
A poroszos nevelési felfogás mentén, persze, így van. És egyébként is, az anyatej a legjobb táplálék, hát hogy gondolja az a gyermek, hogy neki nem kell. Meg az interneten is mindenki azt szajkózza, hogy szoptatni KELL. És az az anyuka meg kiteszi a lelkét, hogy legyen teje, minden létező praktikát bevet, hogy táplálni tudja méhe virágát....
És képzeljük el, hogy még ennek ellenére is VAN olyan újszülött, csecsemő, baba, gyermek, akinek NEM kell az anyatej.
Nem azért, hogy kínozza az édesanyját!
Most szólok, hogy akinek a spirituális gondolatmenet kiveri a biztosítékot, az inkább ne olvassa tovább...
Mert, hogy van az az eset, amikor egy lélek azt írja bele a hálótervébe, hogy ő tápszeren szeretne felnőni. Mert pl. neki az immunrendszer kialakulásához nem az anyatejre lesz szüksége. Vagy mert ezzel szeretne tanítani valamit az édesanyjának. Vagy mert egy korábbi életben olyan trauma érte, ami miatt ebben a leszületésében képtelen lesz arra, hogy elfogadja anyja mellét...
Napestig sorolhatnám ezeket az okokat, akkor sem érnék a végére, és értelme sem lenne, mert itt is érvényes (a másik vesszőparipám), hogy mindenkit az egyéni történetével együtt jó és érdemes kezelni.
Amit nagyon , NAGYON fontosnak tartok, és emiatt is írom le most:
NEM A TE HIBÁD!
Kedves Anyuka! Aki már a lehetetlent is megtetted azért, hogy az élet elixirével tápláld ezt a pici életet, aki szíved legdrágább kincse, akiért bármit megtennél, ha kell saját véred ontanád... Állj meg egy percre, és figyelj kicsit rám!
NINCS olyan , hogy szoptatni mindenki tud, csak van aki nem akarja eléggé!
NINCS olyan, hogy nem tettél meg mindent!
NINCS olyan, hogy csak lusta vagy hozzá!
NINCS olyan, hogy ettől kevesebbet érsz, vagy adsz a gyermekednek!
NINCS olyan, hogy mindenáron csakis egy út jó!
Engedd meg magadnak, hogy amikor megpróbáltad, újra és újra, megtetted, ami tőled telt, akkor egy pillanatra elengeded ezt a kényszert, és megadod annak a lehetőséget, hogy talán a te babád másként szeretne táplálkozni. Engedd be a gondolatot a szívedbe, és értsd meg, hogy ha tápszert kap a gyermeked, akkor is te táplálod, adod neki ezt feltétel nélküli szeretettel, és NEM vétesz vele a világmindenség ellen. Oldozd fel magad a külső elvárások béklyói alól, és halld meg, mit üzen a gyermeked.
JÓ anya vagy!
JÓL táplálsz!
JÓL figyelsz az igényekre!
JÓL csinálod!
Fontos és jó dolog a szoptatás.
Ami ennél is fontosabb, hogy bűntudat NÉLKÜL lehessen elengedni ennek a módnak az eszméjét, ha a gyermek mást igényel.
Tedd meg, próbáld meg, ha nem működik, tudd, hogy NEM A TE HIBÁD!
És tudd, hogy akkor táplálsz igény szerint, ha azt is figyelembe veszed, hogy Ő milyen táplálékot szeretne.
Ha elutasítja az anyatejet, NEM Téged utasít el! Csak más élelemre van szüksége. De a
TE szeretetedre, a
TE gondoskodásodra, a
TE jelenlétedre, a
TE illatodra, a
TE ölelésedre, a
TE biztonságodra, a
TE anyai szívedre!
Engedd meg magadnak, hogy a saját igényeitek szerint éljetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése